Kliensem több éve ugyanabban a párkapcsolatban élő 30 év körüli hölgy. Munkahelyi konfliktusát hozta a coaching ülésre. A bevezető kérdésekre nehezen akadozva válaszol, érzékelhetően más dolog jár a fejében… Mi a valódi probléma? – kérdeztem negyedóra elteltével. Sírva fakad… Türelmesen megvártam, míg megnyugszik és mesélni kezd. Együtt él a párjával, utazgatnak, szórakozni járnak, hol kettesben, hol pedig baráti társasággal. Ő többet szeretne, úgy érzi lassan kifut az időből, családot, gyerekeket szeretne, de a párja még nem kérte meg a kezét… Vajon a párod mit gondol a kapcsolatotokról? – kérdeztem én. Nem tudom… - érkezik a válasz. És mi lenne, ha tudnád? Biztosan nyugodtabb lennék, nem feszítene ez a dolog. Mit tudsz ennek érdekében tenni? – szegezem neki a kérdést. Kérdezzem meg tőle? – csodálkozik rá. És ha nemet mond? – aggodalmaskodik. Igen, ez is benne van a pakliban. És mi van akkor, ha a párod is ugyanígy gondolja, ahogy te? – kérdem én. A kliens arca felragyog, és lelkesen el kezdi mondani, hogy ő már azon is gondolkozott, hogy hol legyen az esküvő, kiket hívjanak meg, és mi legyen a pici neve, ha fiú, vagy lány lesz….