Nem tudom - hangzott el a válasz egy coaching ülésen egy olyan kérdésre, melynek témáját az ügyfél hozta. Aztán egy másik kérdésre ismét: - Nem tudom… És ez a nem tudom, nem az, amit egy vizsgahelyzet hoz ki az emberből, hiszen ott még arra is igyekszünk választ adni, amit tényleg nem tudunk, nem tanultunk meg, nem tudjuk az adekvát választ. Ez más, hiszen a mai teljesítményelváráson alapuló társadalomban tudni kell! A nemtudás, nem visz előre. Ha nem tudod, kérdezd meg valakitől, vagy gondolkodj el rajta! A lényeg, hogy keresd meg a választ. Tudni fogod, mert tudni kell!
- És mi lenne, ha tudnád?
- Az jó lenne… - folytatódik a coaching ülés.
- Miért lenne az jó?
- Nem tudom…
- Pontosan mi az, amit nem tudsz?
Ezt követően kénytelen valamilyen irányba elindulni az ügyfél. Persze erre is lehet ugyanaz a válasz, akkor viszont lehet, hogy az ügyfél nem mer, nem akar változtatni? Mert én coachként, helyette nem tudom megválaszolni a kérdéseimet, amelyek valójában a saját kérdései, ha úgy nézzük, hiszen a saját témájára vonatkoznak. A "nem tudom" -nak lehet egy olyan üzenete, hogy tudom csak nem akarok/merek/félek szembenézni vele. A valódi probléma megközelítési lehetősége tehát, hogy mi az oka annak, hogy nem mer/akar erről beszélni, miért fél vagy nem akar szembenézni a valódi okkal.
A csend nagyon sokszor beindítja az ügyfél gondolatait. A nem tudom válasz feszít, hiszen nem jó nem tudni. Valahonnan, valakitől csak meg lehet tudni… De velem kapcsolatban én vagyok az, aki a legtöbbet tudja, tudhatja. Idő kell ehhez és türelem. Annyit segíthetek, elismerem: nem könnyű a kérdés. Itt ezen a ponton arra ügyelek, hogy az ügyfél ne kezdjen hosszasan panaszkodni: „az a baj, hogy …” Egy picit persze lehet, de csak a lényeget érintően, és éppen csak annyit, hogy az előbbi feszültség oldódjon és a beszélgetés fókusza ne vesszen el.
És azzal, hogy most panaszkodtál, közelebb kerültünk a megoldáshoz?
Ha nincs válasz, akkor összefoglalom vagy még jobb, ha az ügyfél foglalja össze, hogy honnan indultunk, hol tartunk most és hová szeretnénk eljutni.
A „nem tudom” -hoz hasonlóak számomra a „semmi”, a „valami” és a „minden” válaszok is. Ezek mind-mind a változás, változtatás nehézségei ellen való védekezést sugallják.
Romhányi József (Dr. Bubó) szerint: „Ha fáj, de nem teszel ellene, akkor még nem fáj eléggé…” Ebből nekem következik az, hogy ha nem tudod, és nem is akarod megtudni, akkor nem is érdekel… Vagy erőd, bátorságod nincs hozzá?